Oldal kiválasztása

Szia, én Sziliné Lakatos Szilvia vagyok, Budapesten élek férjemmel és két gyönyörű leánykámmal.

Webdesigner és grafikus vagyok,

ez számomra nem csak munka, hanem igazi szenvedély, a lételem is.
A kreativitás mindig is fontos szerepet játszott az életemben,
már kisiskolás koromban is rajzoltam, festettem, az első weboldalamat pedig 2008-ban készítettem.
A stílus, ami közel áll hozzám letisztult, nőies, könnyed, modern és kifejező.
Szeretek a színekkel játszani, kontrasztot, asszociációt használni a munkáimban.
Szeretem a a szép, kifejező tipográfiát.
Mindezek elegyét jól keverve megkapjuk a tökéletes arculatot, ami tükrözi a megrendelő
személyiségét, vállalkozását és megszólítja a célcsoportját.
100%-osan marketing szemléletben szeretek tervezni, a legjobb ha pontosan tudom előre
hogy milyen célokat kell támogatnia a munkámnak.
Az ügyfeleim nagyrészt mikro vállalkozások, vállalkozók,
de több ügynökséggel is rendszeresen együtt dolgozom.

Ezeknek a kapcsolataimnak köszönhetően széles körben
tudok segíteni a hozzám forduló ügyfeleknek:

Arculattervezésben, grafikában

Weboldal készítésben, redesignban

Online marketingben a stratégiai tervezéstől a megvalósításig

PPC hirdetésekben

SEO audittól a tervezésig

Számomra fontos kritérium, hogy tartsam a határidőket, előre tervezek,
így még sose fordult elő hogy kifutottam volna az általam vállalt határidőkből.
Könnyen elérhető vagyok, így ügyfeleim hamar választ kapnak kérdéseikre.
Nagyon fontosnak tartom a folyamatos önképzést, hiszen csak így tudok fejlődni,
megújulni és minden körülmények között a maximumot nyújtani az ügyfeleimnek.
Az alábbi területeken folyamatosan igyekszem fejlődni, ennek érdekében
sok szakirodalmat olvasok, online kurzusokon veszek részt,
ennek köszönhetően szakmám nemzetközileg is elismert mestereitől tanulhatok:
Branding, online marketing, motion design, szövegírás, seo, design trendek,
marketing pszichológia, logodesign, webdesign.

 

Miért pont ezzel foglalkozom?

Olvasd el a történetem!

"

Néhány évvel ezelőtt, amikor az én nagyobbik leányzóm még csak baba volt elérkezett életem egyik legnehezebb szakasza.
Elvesztettem az Édesanyámat, egyik pillanatról a másikra. Sokként ért, hiszen neki csak én voltam, nekem pedig csak Ő, az egyetlen szülőm, sajnos már huszonéve…
Épp abban az időben lettünk kétlakiak, a másik nagyszülők- anyósomék az ország másik végében laknak, a temetés körüli teendőket pedig nekem kellett intézni.
Azokban a napokban sokat ültünk autóban és beszélgettünk az én drága férjemmel, reggel otthagytuk Fannit anyóséknál és elindultunk bajáról pestre, majd vissza hozzá.
Így jött elő az a téma is, hogy mivel szeretnék szívem szerint foglalkozni, mi tenne boldoggá, mi töltene fel lelkileg.
Az életemben mindig volt valami kreatív, általában hobbi szinten maradtak ezek a dolgok, de amire visszaemlékszem, hogy már kisiskolás koromban is folyton rajzoltam, festettem,
az íróasztalom tele volt ecsetekkel, papírokkal, rajztáblával,
csupa maszat és radírforgács volt minden. Mondanom sem kell, hogy a suliban mi volt a kedvenc tartárgyam, persze hogy a rajz!
Ott és akkor az autóban, az M6-os autópályán, egészen pontosan emlékszem, hogy Dunaújváros magasságában ért a felismerés, hogy én webdesigner akarok lenni.
Onnantól kezdve pedig nem volt megállás, pár nap múlva megvettem az első tudásanyagot (sajnos azt a pénzt buktam, mert az anyag pocsék minőségű volt, de hiszem hogy az volt a “tanulópénz”, azóta befektetésként tekintek az oktatási jellegű kiadásaimra),
tanultam éjjel-nappal, amikor csak alvásidő volt a kis hercegnőmnek.
Majd elakadtam egy ponton, mint említettem a minőségi anyag hiánya miatt, bevallom őszintén, ezen a ponton majdnem feladtam.
Szerencsére van nekem egy szuper támogató férjem, aki közölte velem, hogy dehogy vagyok én hülye ehhez, menjek csak és nézzek körül még hol tanulhatnék a legjobbaktól.
Összeszedtem hát magam és mentem tovább,megtaláltam azt a platformot/oktatót akitől tényleg nagyon sokat tanultam és betonbiztos alapokat adott a szakmámhoz,
majd nem volt megállás és a mai napig sincs, mindig van pár aktuális tréning, képzés amin részt veszek.
Visszatekintve azt gondolom egyfajta terápia volt számomra ez a karrierváltás, segített feldolgozni azt amit egyébként borzasztóan nehéz.
Ma már elmondhatom magamról, hogy a hobbim a hivatásom, lételemem a grafika és a webdesign.
Öröm számomra, hogy a munkámmal támogathatom a tudatosan gondolkodó ügyfeleim marketingjét és láthatom a sikereiket, ez az az érték amit adni tudok a Világnak/Nekik/Nektek.

Néhány évvel ezelőtt, amikor az én nagyobbik leányzóm még csak baba volt elérkezett életem egyik legnehezebb szakasza.
Elvesztettem az Édesanyámat, egyik pillanatról a másikra. Sokként ért, hiszen neki csak én voltam, nekem pedig csak Ő, az egyetlen szülőm, sajnos már huszonéve…
Épp abban az időben lettünk kétlakiak, a másik nagyszülők- anyósomék az ország másik végében laknak, a temetés körüli teendőket pedig nekem kellett intézni.
Azokban a napokban sokat ültünk autóban és beszélgettünk az én drága férjemmel, reggel otthagytuk Fannit anyóséknál és elindultunk bajáról pestre, majd vissza hozzá.
Így jött elő az a téma is, hogy mivel szeretnék szívem szerint foglalkozni, mi tenne boldoggá, mi töltene fel lelkileg.
Az életemben mindig volt valami kreatív, általában hobbi szinten maradtak ezek a dolgok, de amire visszaemlékszem, hogy már kisiskolás koromban is folyton rajzoltam, festettem,
az íróasztalom tele volt ecsetekkel, papírokkal, rajztáblával,
csupa maszat és radírforgács volt minden. Mondanom sem kell, hogy a suliban mi volt a kedvenc tartárgyam, persze hogy a rajz!
Ott és akkor az autóban, az M6-os autópályán, egészen pontosan emlékszem, hogy Dunaújváros magasságában ért a felismerés, hogy én webdesigner akarok lenni.
Onnantól kezdve pedig nem volt megállás, pár nap múlva megvettem az első tudásanyagot (sajnos azt a pénzt buktam, mert az anyag pocsék minőségű volt, de hiszem hogy az volt a “tanulópénz”, azóta befektetésként tekintek az oktatási jellegű kiadásaimra),
tanultam éjjel-nappal, amikor csak alvásidő volt a kis hercegnőmnek.
Majd elakadtam egy ponton, mint említettem a minőségi anyag hiánya miatt, bevallom őszintén, ezen a ponton majdnem feladtam.
Szerencsére van nekem egy szuper támogató férjem, aki közölte velem, hogy dehogy vagyok én hülye ehhez, menjek csak és nézzek körül még hol tanulhatnék a legjobbaktól.
Összeszedtem hát magam és mentem tovább,megtaláltam azt a platformot/oktatót akitől tényleg nagyon sokat tanultam és betonbiztos alapokat adott a szakmámhoz,
majd nem volt megállás és a mai napig sincs, mindig van pár aktuális tréning, képzés amin részt veszek.
Visszatekintve azt gondolom egyfajta terápia volt számomra ez a karrierváltás, segített feldolgozni azt amit egyébként borzasztóan nehéz.
Ma már elmondhatom magamról, hogy a hobbim a hivatásom, lételemem a grafika és a webdesign.
Öröm számomra, hogy a munkámmal támogathatom a tudatosan gondolkodó ügyfeleim marketingjét és láthatom a sikereiket, ez az az érték amit adni tudok a Világnak/Nekik/Nektek.

Miért pont ezzel foglalkozom?

Olvasd el a történetem!

#

Ha szimpatikusnak találsz, dolgozzunk együtt!